Pénteken tripla Star Wars-címlappal jelent meg az angol Empire magazin, amely interjút készített a Star Wars IX. Epizódjának alkotóival, J.J. Abrams író-rendezővel, Chris Terrio társ-forgatókönyvíróval és a film producerével, Kathleen Kennedyvel. A továbbiakban a magazin hasábjain olvasható összeállítás magyar fordítását találjátok.

empire_cimlapok_kylo_rey.jpg

***

Az egész egy Jane Campion-retrospektívvel kezdődött. A New York-i Lincoln Centerben épp kezdetét vette az új-zélandi filmrendezőnő munkájának szentelt átfogó ünnepségsorozat második estéje, amikor a Zongoralecke telt házas vetítésén a közönség egyik tagja SMS-t kapott. Majd még egyet. És még egyet. Az auditórium közepén, a székében előre görnyedve, Chris Terrio forgatókönyvíró lopva a telefonjára sandított, miközben újabb üzenet villant fel a képernyőn. J.J. Abramstől jött. Akárcsak az előző. És az azt megelőző tucatnyi.

2017. szeptember 10. volt, Terrio néhány órával korábban kapta az első üzenetet, amit egész SMS-zuhatag követett.

„Leszerződtem a IX. Epizódra”

— szólt az üzenet. „Új forgatókönyvet írunk. Hajlandó lennél megírni velem?”

„A Star és a Wars szavakat nem is használta” — emlékezik vissza nevetve Terrio. „Nem volt szükség rá. Épp arra készültem, hogy rendezek egy kisebb filmet, de ha az ember meghallja, hogy Star Wars, minden más elhomályosul.”

Terrio ott helyben belement, és úgy tervezte, amint egyéb teendői engedik, csatlakozik majd Abramshez Kaliforniában. Ám az üzenetek továbbra is csak jöttek. Gondolatok, ötletek és kérdések villantak fel egész délután, egyik a másik után; Abrams lázasan járó ujjai pötyögték a történet első csíráit az ország átellenes felében tartózkodó újdonsült partnerének. Így aztán, Michael Nyman emlékezetes filmzenéjétől kísérve, folyvást rezgő telefonnal a kezében, Terrio felállt, sűrű elnézéskérés közepette átfurakodott a széksorok közt, és kiment a moziból, maga mögött hagyva Campion Oscar-díjas alkotását.

„J.J. folyton tele van ötletekkel, és — a szó legjobb értelmében — türelmetlenül kezeli őket. Úgyhogy ott rögtön belevágtunk a közepébe. Másnap már repültem Los Angelesbe."

kylo_hangar_empire.jpg

Ám alig egy héttel korábban korántsem tűnt ilyen biztosnak a IX. Epizód jövője. Azt követően, hogy két éven át zajlottak az előkészületek a Jurassic World rendezője, Colin Trevorrow felügyelete alatt, a film egyszer csak gödörben találta magát, miután szeptember 5-én bejelentették Trevorrow távozását. A pletykák a forgatókönyv körüli nézetkülönbségekről szóltak, de bármi is volt az ok, a Lucasfilm komoly problémával nézett szembe: a Star Wars-történelem talán legfontosabb filmjének hirtelen nem volt sem rendezője, sem sztorija, csak egy kitűzött premier dátum, ami minden egyes nappal közelebb került. Így aztán a Lucasfilm elnöke, Kathleen Kennedy leadta vészjelzését annak az embernek, akiről minden kétséget kizáróan tudta, hogy képes átvinni a Star Warst a célvonalon.

„Kisebb sokként ért, hogy a IX. Epizódon fogok dolgozni” — idézi fel J.J. Abrams. „A VII. Epizódot befejeztem, Rian (Johnson) asztala volt a VIII., és semmi közöm nem lett volna a IX-hez. Ám a lehetőség, hogy befejezhetem, nem csupán a trilógiát, hanem mindazt a történetet, amit George elkezdett — ezt a trilógiák alkotta trilógiát — túlságosan csábító és ellenállhatatlan volt, hogy visszautasítsam.

Miután elkészítette Az ébredő Erőt, a történelem akkor épp harmadik legnagyobb filmjét, Abrams meghajolt és távozott, visszatért a Bad Robothoz, valamint néhány TV-s pilothoz, amiket maga tervezett megírni. Ebben az önkéntes száműzetésben talált rá Kennedy. Igaz, nem Ahch-To füves ormain, hanem egy irodában, Santa Monica mólójától csupán egyetlen mérföldre, és Kennedynek nem kellett megmásznia ötszáz kézzel kivájt lépcsőfokot sem, csak beütnie tíz számot a telefonjába, de mégis ott állt, mint a VII. Epizód záró képsorainak látomása. Váratlanul. Átnyújtva valamit, amiről Abrams azt hitte, elvesztette, és arra biztatta, hogy vegye vissza.

„Ez hatványozottan a legnehezebb dolog, amihez valaha is közöm volt”

— ismeri be Abrams, felhúzott szemöldökkel, mint aki mai napig nem hiszi el, mekkora feladatot vállalt magára. „Leginkább azonban izgalmas volt.”

A rendező szemben ül velünk lakosztályában, a Beverly Hills-i Montage hotelben, nem messze onnan, ahol legutóbb találkoztunk vele hat évvel korábban, amikor még éppen csak elkezdett dolgozni a vázlaton, amelyből később Az ébredő Erő született. Abrams visszatértét a Star Wars főparancsnokaként egy nappal Trevorrow távozása után már be is jelentették, lecsendesítve mind a rajongók, mind a részvényesek félelmeit: a hangok, amelyek egy napja még rémületükben kiáltottak, most elcsendesültek. Mivel azonban két éve maradt befejezni a négy évtizede íródó eposzt, kezdettől fogva nyilvánvaló volt, hogy szüksége lesz egy segítőre. Így aztán fogalmazott egy SMS-t (majd még jó pár továbbit), és elküldte egy 3000 mérföldre lévő moziba, ahol Az Argo-akció Oscar-díjas forgatókönyvírója épp egy filmet szeretett volna megnézni.

„Régóta tiszteltem Chris Terrio írói munkásságát. Azért őt hívtam, mert tudtam, hogy van ebben kihívás. Ám hogy mekkora lesz ez a kihívás, azt még csak nem is sejtettem.”

Manapság, amikor mindennaposak a kiterjedt, egymásba fűződő történetek, és a Bosszúállók: Végjáték végkifejletének morzsáit tíz, vagy akár húsz filmre is visszavezethetnénk, nehéz elhinni, hogy a Star Wars folytatástrilógiájának menete nem lett kőbe vésve még mielőtt a VII. Epizód elhagyta volna a maga űrkikötőjét. De ahogy Abrams sem hagyott hátra térképet vagy iránytűt Rian Johnsonnak a navigáláshoz, ő maga is úgy látott neki a Skywalker kora munkálatainak, hogy nem vezette más, mint saját megérzései. Abrams bevallása szerint ő így szeret dolgozni. Ösztönös mesélő, így ahelyett, hogy szolgaian követne egy előre lefektetett mestertervet, azt teszi, amit éppen helyesnek lát. A sorozat filozófiájával egybevágva, Abrams mindig is hajlamos volt, ahogy valaha Alec Guinness tanácsolta, szabadjára engedni az érzéseit.

„Nem lehet mindent előre megtervezni, aminek A Jedi bosszúja-poszterem is bizonyítéka” — mondja. „Az embernek olykor jobb ötlete támad, és azt valósítja meg. Amikor a VII. Epizódon dolgoztam, hazudnék, ha azt mondanám, mindent tudtam, ami a VIII-IX-ben történni fog. Volt néhány elképzelésem, de a bemutató kitűzött dátuma arra szorított bennünket, hogy a VII. részre koncentráljunk.”

Abrams és Terrio tehát az alapoktól kezdte. Nap közben ment az ötletelés, éjjel az intenzív üzenetváltás, és végül egyenként terítékre került valamennyi alapvető kérdés, amelyet a filmnek érintenie kellett. Beleértve Az utolsó Jedik minden utóhatását, az Abrams történetét folytató Rian Johnson ugyanis jelentős változtatásokat eszközölt.

Leginkább Anton Csehovnak tulajdonított az a jól ismert drámai alaptétel, hogy ha egy színdarab első felvonásában feltűnik egy pisztoly, annak legkésőbb a harmadik felvonásban el kell sülnie, máskülönben az alkotó csupán vesztegeti a nézők idejét. Úgy tűnik, ez a tétel áll a sötét oldal elfajzottjaira is, mert bár Az utolsó Jedik félretette őket, Csehov Ren-lovagjai végre elsülnek a Skywalker korában.

ren_lovagok_empire.jpg

A lovagok — akikre Kylo utóneve utal — egy lidérces harcos alakulat, akik az egykori Ben Solo parancsának engedelmeskednek. Egy gyilkosokból és gonosztevőkből álló, álnok csapat, akik vezérükhöz hasonlóan talpig feketét öltenek, bár öltözetük lényegesen harc viseltebb. Vértezetük sokféle — egyikük csuklyát visel, a másik dühös hegesztőmaszkot, megint egy másik dámatáblára emlékeztető arcfedőt — és fegyverzetük is hasonlóképp eklektikus, a többcsöves ágyútól a túlméretezett, anime stílusú kardig, bárdig és egy ijesztő buzogányig.

Vészjósló említésükkel Az ébredő Erőben és rövid felbukkanásukkal Rey látomásában a Takodanán, a lovagok, akárcsak Kylo átállásában játszott szerepük, a Star Wars-kirakó fontos elemének sejlettek. Amíg nem jött Johnson, aki láthatóan nem osztotta Abrams érdeklődését, és ejtette az ötletet, Rey származásának rejtélyével és Snoke fővezér félbevágott hullájával együtt sietve szőnyeg alá söpörve őket is. „Hagyd pusztulni a múltat!” — szólt Az utolsó Jedikben Kylo Ren útmutatása. „Öld meg, ha muszáj!” Alighanem ez a gondolat adja Johnson filmjének magját.

„Sokat gondoltunk erre a mondatra” — meséli Terrio.

„Rian olyasmit csinált, amit minden jó második felvonás megtesz, létrehozta az antitézist. Az ébredő Erőben Luke Skywalker egy mítosz, amely Rey rajongásának tárgya, és keblünkre öleljük a múltat. Rian ezzel szemben azt sugalmazta, hogy a múlt kétarcú, és nem hagyatkozhatunk rá a jövő kifürkészésében.
A IX. Epizóddal a szintézist próbáljuk megszülni, amely e két nézőpont közé esik.”

Így hát nem csupán Rey származásának ügye tűnik újra nyitott kérdésnek, a bosszúszomjas lovagok is visszatértek (nem beszélve Abrams talizmánjáról, a Snap Wexley pilótát játszó Greg Grunbergről). Johnson irányítása után most ismét Abrams kertjében játszunk, ám a feltevésünk, hogy bármit is megpróbálna visszafordítani, hamar cáfolatot kap.

„Egyszer sem éreztem úgy, hogy bármit is korrigálni szeretnék” — vág közbe Abrams. „Ha én csináltam volna a VIII. Epizódot, másképpen csináltam volna, ahogy Rian is másképpen csinálta volna, ha ő készíti el a VII. részt. Ám jó néhány tévésorozattal a hátam mögött hozzászoktam, hogy olyan karaktereket és történeteket hozok lére, amelyeket aztán mások visznek tovább. Ha az ember úgy dönt, hogy maga mögött hagyja, amit létrehozott és hisz benne, hogy jó kezekben hagyta, el kell fogadnia, hogy a folytatásban más döntések születhetnek, mint amiket ő hozott volna. Ha pedig visszatér, tiszteletben kell tartania azt, ami időközben történt.”

Márpedig jelentős dolgok történtek. Luke Skywalker halott, a tudását és az utolsó Jedi köpönyegét tovább adta Reynek; az ellenállásból alig maroknyian maradtak meg; Snoke már a múlt; Kylo Ren pedig — immár Ren fővezérként — összetörtebb, mint valaha, szétszakítja a Reyjel szőtt szokatlan kötelék. Bármilyen merészek és megosztók, Johnson húzásai teljesen felforgatták a játékteret, éles fordulatai és váltásai némelyeket megörvendeztettek, másokat meg feldühítettek.

„Ha az ember egy olyan történetet mesél, amelyhez a közönség mélyen kötődik, elkerülhetetlen, hogy vitát és diskurzust generáljon” — mondja Kathleen Kennedy. „Ez mindig is mélyen átszőtte a Star Wars szövetét.”

Eközben Abrams és Terrio számára az új felállás új lehetőségeket is kínált.

„Rey és Ren beszélgetései Az utolsó Jedik legérdekesebb jelenetei közé tartoznak”

— mondja Terrio. „Igyekeztünk tovább vinni ezt a bonyolult kapcsolatot, ami tulajdonképpen a VII. Epizód kihallgatásos jelenete óta létezik. Amikor Ren leveszi a maszkját, olyan módon tárulkozik ki Reynek, mint senki másnak. Rian elbűvölő módon dolgozta ki ezt, mi pedig tovább tudtunk építkezni belőle.

Ren, akit a VIII. Epizód során Johnson megfosztott a maszkjától, újra elrejti arcát. Ez a fejlemény, bár célja nem Az utolsó Jedik negligálása, jól demonstrálja, milyen más hangsúlyokat tart fontosnak a két rendező. Habár Abrams hozzáfűzi, Kylo visszatérő maszkja többről szól a fenyegető külsőnél.

„Az, hogy maszkot visel, ugyanakkor törötten, szándékos ábrázolás. Mint az a klasszikus japán szokás, hogy összeragasztják a törött kerámiákat, a törések legalább annyira megmutatják egy darab szépségét, mint az eredeti állapot. Ren darabokra tört, és ennek vizuális kifejezése ez a maszk. Ez is az ő történetéről mesél. Nem tud teljesen elrejtőzni a maszkja mögé, és a viselkedése sem maradhat rejtve.”

empire_cimlap_rey_kylo.jpg

Rent megkísérti a fény, Reyt pedig a sötétség, ez alkotja azt a morális bonyodalmat, amelyet Johnson felépített a VIII. Epizódban, és tovább örökített a IX. Epizódra is, éreztetve, hogy George Lucas élesen elváló kettőssége az egyszerűbb idők régmúlt hagyatéka. Sem világos, sem sötét, a Skywalker kora és szereplői, mondhatni, az Erő szürke oldalán léteznek — amit jól aláhúz „Darth Rey” felkavaró képe (csuklyával, falfehér sápadtsággal és egy kétpengéjű, vörös fénykarddal kiegészítve), amely Abrams D23 Expón vetített összeállítását zárta augusztusban, Anaheimben.

„Ezt inkább kikerülném” — hárítja a kérdést, amikor erről faggatnánk. „De azt elmondhatom, hogy a film számos nem várt történést tartogat, nem várt szereplőktől. Lesznek meglepetések” — mondja kaján mosollyal. „És ez az egyik.”

A Hold Völgye Dél-Jordániában elég akciót látott már. Az Akaba vörös homokkő sziklái által övezett, az arabul Wadi Rumnak nevezett, lélegzetelállító alföldet megjárta mind az igazi, mind a fiktív Arábiai Lawrence, szerepelt Mars-felszínként, a Prometheusban az Alien szülőföldjeként, jövőre pedig Denis Villeneuve Dűnéjének névadó bolygójaként lesz látható. A rohamosztagosok sem ismeretlenek számára, hiszen a balsorsú Jedha városának is helyszínéül szolgált Gareth Edwards Zsivány Egyesében. Ma azonban Wadi Rum a galaxis egy egészen más szeglete, a Pasaana megjelenítője: a történet egy új helyszíne, a beduinszerű aki-akik otthona, egy rozmár kinézetű lényekből álló nomád fajé, akiknek a száját agyarak helyett ikercsápok övezik.

Pasaana, akárcsak a hűsebb klímájú, havas Kijimi bolygó, a Skywalker kora számos új világának egyike. Ám mindenekelőtt ez az a hely, ahol az előző két film során megismert hősök végre mindannyian találkoznak.

„Ez jelenti számomra a Star Wars szívét: egy valószínűtlen társakból verbuválódott csapat nyaktörő kalandja”

— meséli Abrams. „A Skywalker korában pedig nagyobb és gonoszabb fenyegetés vár rájuk, mint amit a galaxis valaha is látott. Lehetőségünk volt rá, hogy ezt a csapatot, amely afféle pótcsaláddá formálódott, szembeállítsuk ezzel a hatalmas borzalommal: a háborúval, amely véget vet minden háborúnak. Nem csupán a külső világban, hanem belül is, mert a fizikai harc mellett a személyiségnek is meg kell vívnia a maga harcát.”

A háborúk háborújához Abramsnek teljes az arzenálja: Az Első Rend olyan erőkkel erősít, mint Richard E. Grant Pryde hűségtábornoka, az újfasiszta rangok mellé pedig háromszög szárnyú TIE Daggerek dukálnak és a Sith trooperek vérvörös osztagai, akiknek szögletes, bíbor páncélzata visz valami újdonságot az arctalan légiókba — a Hasbro legnagyobb örömére. Az Ellenállásnak is megvan a maga erősítése, köztük Billy Dee Williams Lando Calrissianja, aki 36 év után játssza el újra a szerepét. Még Leia Organa tábornok is visszatér: a néhai Carrie Fisher korábban fel nem használt felvételeknek köszönhetően tűnhet fel, amelyek valahogy tökéletesen passzoltak a narratívába.

Az akcióból eddig épp csak csipetnyi ízelítőt kaptunk: Rey és Kylo vív párbajt a Halálcsillag roncsain; lázadó X-szárnyúak és blokádtörők menekülnek a pusztulás elől; és birodalmi csillagrombolók töltik be az égboltot, annyian, hogy a csillagokat is kitakarják.

A régi birodalmi hadigépezet, bár könnyű elsiklani felette, rámutat a Skywalker kora eddigi legnagyobb durranására. Amikor Abrams áprilisban a chicagói Star Wars Celebrationön bemutatta az első előzetest, a film címének leleplezését majdnem elhomályosította a záróképsorok felett visszhangzó ismerős kacaj, amely az eredeti Uralkodótól származik. Amikor Ian McDiarmid előlépett, hogy Palpatine reszelős hangján kiadja a „játszd le újra” parancsot a technikusnak, a jelenlévők egy emberként dobták el az agyukat. Hogyan lehetséges ez? Talán egy klón? Vagy az Erő játéka? Túlélte volna a Halálcsillag aknájába való végzetes zuhanást? Tán igazat mondott Anakinnak Darth Plagueis, a bölcs történetéről, aki meglelte a halál ellenszerét? Akárhogy is, a Star Wars legfőbb gonosza hivatalosan is visszatért.

„Van, aki úgy érzi, nem kellene már elővennünk Palpatine-t, és ezt tökéletesen megértem” — ismeri el Abrams. „De ha egyetlen történetként tekintünk erre a kilenc filmre, nem sok könyvet ismerek, ahol az utolsó fejezetek nem kapcsolódnak a korábbiakhoz. Ha megnézzük az első nyolc filmet, a IX. Epizód történéseinek csírái szemmel láthatóak ott.”

Nincs túlzó jelző a roppant feladatra, amit magára vállalt. A Star Wars modern korunk messze legidőtállóbb és legnagyobb befolyással bíró története. A csúcskő felrakása egy olyan eposzra, amely immár számtalan generáció gyermek- és felnőttkorát formálta, olyasmi, amit sem Abrams, sem a Star Wars jövőjére előretekintő Kathleen Kennedy producer nem vesz félvállról.

„Nincs üveggömbünk” — mondja Kennedy. „A Solóval kipróbáltuk, tudunk-e csinálni két filmet egy éven belül, és azt tapasztaltuk, hogy ez nem fog működni. Ezért egy kissé lassítottunk. Ám ez nem jelenti, hogy ne gondolkodnánk számtalan különféle történeten. Ez teszi izgalmassá ezt az univerzumot.”

„Megtiszteltetés megörökölni és folytatni ezt az ikonikus legendát, amely megannyi éve képes megérinteni a nézőket, és érezzük ennek súlyát, valahányszor belekezdünk egy történetbe.”

A tágabb univerzum természetesen tovább él. Legyen szó akár a tévére készülő A mandaloriról, vagy a Johnson, illetve a Trónok harcát jegyző David Benioff és D.B. Weiss által tervezett teljesen új filmeposzokról. Ám a történet magja, amely sokak számára egyet jelent a Star Warsszal, közeleg végső állomásához.

„Mindig is szerettem a dolgok kezdetét — mondja Abrams —, a bennük rejlő ígéret miatt. A befejezések nehezek. Egy remek befejezésnek nem csupán tisztelegnie kell mindaz előtt, ami korábban történt, legyen szó regényről, sorozatról vagy filmről, azt szeretnénk elérni, hogy a közönség úgy érezze, másképp nem is végződhetett volna a történet.”

És ezzel visszakanyarodtunk az érzésekhez. A Star Wars, mint fő mondanivalója, mindig is az Erőben bízott, még az aprólékosan megtervezett franchise-ok és többfázisú bemutatók korában is. Abrams nem számított rá, hogy ebben a helyzetben lesz, nem számított rá, hogy befejezheti ezt a történetet. Ám most, ahogy a kirakó utolsó darabjait helyükre illeszti, úgy érzi, ennek mindig is így kellett lennie. Szimmetriát fedezhetünk fel abban, hogy ő készítette el a Skywalker korát, ahogyan abban is, hogy a szinte leküzdhetetlen kihívásnak úgy vágott neki, hogy nem gyűjtött sztori csapatot, nem bajlódott a nagyobb képpel, hanem kikapcsolta a célzóberendezését, szabadjára engedte az érzéseit, és ösztönösen cselekedett.

„Ez a történet él, és meg kell hallanunk”

— vallja. „Amikor valami olyan kerül eléd, ami izgalommal tölt el, egyedül ebből tudhatod, hogy helyes úton jársz. Végtelenségig boncolgathatod, próbálhatod megfejteni, hogyan találtál rá, de valahogy mégis az talál meg téged.”

Egy pillanatra megáll és elmereng. „Nem tudom megmagyarázni. Ahogyan nem tudom megmagyarázni azt sem, hogyan lettek felhasználható felvételeink Carrie-ről. Mondhatnánk, hogy »hát ez csak szerencse, így adódott,« de én ezt valami másnak érzem. És nem tudom, de nem is akarom megmagyarázni.”

Ahogy minden legendának van kezdete, úgy ez hamarosan befejezésre is talál. Abrams és Terrio elvezette Lucas látomását a lezárásig, és a történet, amely 1977. május 25-én kezdetét vette, 2019. december 19-én véget ér.

„Őrült egy utazás volt” — emlékezik Terrio. „Amikor gyerekként rongyosra néztem A Jedi visszatért, úgy éreztem, én vagyok az, akinek Yoda szavai szólnak. Majd ennyi év után ott ültem egy sátorban Jordániában, és ezen a filmen dolgoztam. Van az embernek egy rendkívül személyes kapcsolata a Star Warsszal, majd egyszer csak a közepébe csöppenve találja magát. Ez az érzés már-már leírhatatlan."

De annyi szinte bizonyos, hogy egy filmet érdemes megszakítani miatta.

***

A Skywalker kora következő előzetese még e hónapban várható. A film december 19-én érkezik a mozikba.

Címkék: interjú star wars filmek jj abrams Chris Terrio episode9

A bejegyzés trackback címe:

https://ovibankenobi.blog.hu/api/trackback/id/tr7915193242

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.