J.J. Abrams nem sok interjút adott mióta elvállalta a IX. Epizód rendezését. Most, hogy visszatért a film londoni forgatásáról, leült egy hosszú beszélgetésre a Fast Company két újságírójával, akiknek mesélt cége, a Bad Robot terveiről, az Apple streaming szolgáltatásáról, amelynek egyik kirakat arca, de megosztotta eddigi benyomásait a készülő Star Wars-filmmel kapcsolatban is.

Abrams először is arról mesélt, milyen érzésekkel vette át Colin Trevorrow távozása után a trilógia befejező darabját.

„Épp egészen más dolgokon dolgoztam, benne voltam valami másban, amiről hihettem, hogy egy kis szerencsével az lesz a következő projektem. Akkor hívott fel Kathy Kennedy (Lucasfilm-elnök — a szerk.) azzal, hogy »esetleg, egészen komolyan, megfontolnád-e, hogy visszajössz?« És onnét kezdve nagyon gyorsan történt minden.”

Volt egy pillanat, amikor majdnem nemet mondott, de a felesége meggyőzte, hogy el kell vállalnia.

„Már elsőre is óckodtam, hogy belefolyjak, mert nagyon szeretem a Star Warst, és úgy éreztem, hogy — a magam személyes síkján — már-már veszélyes, hogy ilyen közel kerülök valamihez, ami ennyire fontos számomra. Mégis, Az ébredő Erővel, úgy érzem, sikerült bemutatnunk új szereplőket — sokak számára új színészeket is —, és olyan módon folytatni a történetet, amiben szerintem volt szív, emberi érzés, humor és némi meglepetés.”

„Természetesen tisztában vagyok vele, hogy vannak a filmnek kritikusai, mégis úgy érzem, hogy sikerült elkerülnünk vele egy csapdát. Úgy válhattunk tevékeny részeseivé, hogy távozásomkor semmivel sem szerettem kevésbé a Star Warst, mint amikor érkeztem. Végül a magam személyes, önző szempontjából nagyon örültem, hogy megcsináltam. Nem csupán izgalommal töltött el, amikor dolgoztam rajta, hanem boldogsággá tett, hogy megcsináltam.”

Ezért úgy érzetem, a tűzzel játszom, ha azt remélem, hogy ez másodszor is megtörténhet velem.

„Katie (Abrams felesége — a szerk.) azt mondta, meg kell csinálnod. Az első gondolatom az volt, csak nem beszélt vele valaki? Aztán rájöttem, hogy általában igaza van az ilyesmikben. Amikor kimondta, szerintem érezte, hogy itt a lehetőség, hogy lezárjuk ezt a sztorit, amit egyszer elkezdtünk, illetve folytattunk.”

Abrams mesélt azt ezt követő kihívásokról is. Az egyik legnagyobb a szoros határidő volt. Mivel a bemutató dátuma már ki volt tűzve mikor átvette a projektet, mindent visszafele, ahhoz igazodva kellett kalkulálnia.

„Ahhoz képest, hogy nem volt forgatókönyvünk, viszont volt már kitűzött bemutatónk, lényegében egy kétéves időablakunk maradt, szóval azt mondhattuk, a döntéstől számítva két évünk van a bemutatóig, és szó szerint semmi más. Nincs meg a sztori, nincs kész a szereplőgárda, nincsenek meg a látványtervezők, a díszletek. Stábunk volt, illetve a mienket megelőző változathoz elindult már némi munka, de mi elölről kezdtünk mindent. És mivel gigantikus munka várt ránk, tudtam, hogy az a legkevesebb, hogy szükségem van egy társ-forgatókönyvíróra, de még nem tudtam, ki lehetne az.”

Abrams végül az Argo-akció harminchat évesen Oscar-díjat nyert írójában, Chris Terrióban találta meg az alkotótársat, bár korábban még nem dolgoztak együtt.

„Első dolgom volt, hogy felvettem a kapcsolatot egy íróval, Chris Terrióval, akit évek óta nagyra becsülök. És bár nem ismertem igazán, megkérdeztem tőle: Figyelj csak, megírnád velem a Star Warst?”

Terrio reakciója elég sokatmondó volt. Elkezdett sikítani a vonal másik végén.

„Igazán akkor jöttem rá, hogy pont egy olyan ember kell nekem, aki sikítva fogadja a lehetőséget, hogy a Star Warson dolgozhat. Mert én már átestem ezen a procedúrán, és csak praktikus dolgokon tudtam agyalni: erre és erre lesz szükség és lehetőség. Ő viszont szinte gyermeki gondolkodással állt hozzá: Te jó ég, el sem hiszem, hogy ezzel a világgal játszhatunk! Kellett nekem, hogy valaki emlékeztessen erre. Szükségem volt egy ilyen nézőpontra, mert az enyém már másfele járt. Természetesen én is izgatott voltam, hogy mit hozhatunk össze, de folyton az volt a fejemben, hogy milyen kevés időnk van egy meglehetősen hatalmas munkára.”

A másik nehézséget az jelentette, hogy a IX. Epizód nem egyszerűen csak folytatás, hanem egy trilógia, sőt, az egész Skywalker-saga lezárása kell legyen. Fel volt tehát adva a lecke Abramséknek.

„Egyből elmerültünk a »mi lenne ha« kérdések tengerében, ami a legélvezetesebb dolog az egészben, ugyanakkor a nyomást is jelenti. Ezt nem is panasznak szánom, de az ösztöneinkre hallgatva kellett döntéseket hoznunk. Amikor Damon Lindeloffal megcsináltuk a Lostot, tizenkét hetünk volt megírni, szereplőket találni, leforgatni, megvágni, és előállni egy komoly szereplőgárdát felvonultató, kétórás pilottal. Őrülten kevés időnk volt rá. És ennek az volt a hozadéka, hogy nem volt időnk túlgondolni semmit. Nem volt idő a stúdió megjegyzéseire, amik olykor mellékvágányra terelnek, és olyan módosításokra késztetnek, ami után a munkád már nem is hasonlít az eredeti elképzeléseidre, és azt sem tudod, hogyan jutottál el ide és miért. Szóval a jó hír az volt, hogy van egy íróm, akit nagyra tartok, velem van Kathy és Callum Greene producer, akivel korábban nem találkoztam, valamint Michelle Rejwan, aki volt asszisztensem, és akit Kathy felvett maga mellé producernek. De teljesen ismeretlen területen jártunk. Volt néhány ösztönös megérzésem, hogy merre vezessen a történet. Anélkül, hogy különösebben belemennénk a nyolcadik epizódba, azt a sztorit Rian (Rain Johnson, Az utolsó Jedik író-rendezője — a szerk.) írta meg és mesélte el a hetedik rész alapján, mielőtt még találkoztunk volna. Mivel elvitte a maga irányába, a VIII. Epizódra is reflektálnunk kellett. Vagyis a filmünknek nem csupán azt kellett folytatnia, amit elkezdtünk, folytatnia kellett, amit elkezdtünk és amit valaki más már tovább gondolt. Emellett pedig a kilenc filmet is le kellett zárnunk. Vannak ugyan nagy gondolati szálak, van egy nagyobb kép, ami évtizedekkel ezelőtt le lett fektetve, és még számos ötlet is, amiket Lawrence Kasdannel kigondoltunk a VII. Epizód idején, de mivel a dolog lebonyolításából adódóan sem befejezett szerkezet, sem semmiféle eleve elrendelés nem állt rendelkezésünkre, óriási kihívás elé néztünk.”

Mindennek ellenére a rendezőnek jó érzései vannak a leforgatott film kapcsán, és a mondataiból kiolvasható izgatottság többnek tűnik a szokásos PR jellegű lelkesedésnél.

„De hogy a kérdésre is válaszoljak, most, hogy visszatértem, immár úgy érzem, talán sikerült. Ennek az őrült kihívásnak az eredménye lehetett volna egy szörnyű torzszülött, amibe beletuszkoljuk a válaszokat, különféle átkötéseket és ötleteket, hogy az egész egy nagy káoszként jöjjön le. Furcsa mód képesek voltunk kellő állhatatossággal és óriási önmegtartóztatással nyúlni a történethez, és sikerült olyan fundamentális kérdésekre választ keresnünk, amelyeket eleinte fogalmam sem volt, hogyan fogunk tudni érinteni. Úgy érzem, sikerült eljutnunk oda... és nem szeretném elkiabálni, vagy magabiztosabbnak tűnni a kelleténél, de úgy érzem, hogy most valami egészen különleges van a kezünkben. Szóval megkönnyebbüléssel tértem haza, és hálás vagyok, hogy ezt megcsinálhattam."

De legfőképp izgalommal tölt el az, ami szerintem a birtokunkban van.