Előzőleg olvashattátok a Vanity Fair nagy Star Wars-összeállításának magyar fordítását, az alábbiakban pedig Anthony Breznican ennek kapcsán készült interjúját találjátok meg, amelyben Kathleen Kennedyt, a Lucasfilm elnökét szólaltatja meg.

***

Mindörökké Star Wars: Hogyan tágítja Kathleen Kennedy a galaxist

Beszélgetés a Lucasfilm elnökével a megtanult leckékről, futurisztikus történetmesélésről, valamint a klasszikus szereplőkhöz való visszatérés kihívásairól.

Kathleen Kennedy munkája, hogy egyszerre koncentráljon a múltra, a jelenre és a jövőre.

Mikor legutóbbi címlapsztorink, a Star Wars: A lázadás tévéképernyőre kerül kedvéért a Vanity Fair megszólaltathatta, Kennedy beszélt a tanulságokról, amelyeket immár évtizedesre nyúló Lucasfilm-elnöksége során le tudott szűrni, de kifejezte izgatottságát is, mind az általuk fejlesztett új filmkészítési technikák, mind a galaxis horizontján közelgő új történetek iránt.

A producerből lett stúdió főnök filmográfiájába Az elveszett frigyláda fosztogatói, az E.T., a földönkívüli, a Jurassic Park, a Vissza a jövőbe vagy a Hatodik érzék mellett még több tucat sikerfilm és Oscar-jelölt alkotás sorolható. Mégsem veszített buzgalmából, hogy új világokat fedezzen fel. A galaxis örökségének és sorsának együttes gondozása bárki számára emberpróbáló feladat lenne, különösen egy olyan korszakban, amikor elmosódnak a film és a televíziózás határai, a közönség meghódítása nehezebb, mint valaha, a sikert pedig az jelenti, ha a rajongók megkapják, amire szenvedélyesen vágynak, miközben sikerül olyan helyekre is elvezetni őket, amelyekről nem is álmodtak soha.

Beszélgetésünk hosszú változatában Kennedy mélyebb betekintést ad azon tervébe, hogy megteremtsen egy olyan „állandó” történetmesélést, amely túlnő a trilógiák modelljén, elmagyarázza, miért létfontosságú ellépni a Skywalkerek korszakától, és beszél arról is, miért kell óvatosnak lenniük minden alkalommal, amikor egy kedvelt szereplőhöz nyúlnak vissza.

Vanity Fair: Összeállításunk témája a Lucasfilm tévés Star Wars-univerzuma, de emlékszem, hogy a legutóbbi Star Wars Celebrationön, amelyet 2019-ben rendeztek Chicagóban, tett egy bejelentést, hogy némi szünet következik a mozifilmek terén.

Kathleen Kennedy: Igen. A sors iróniája, nem igaz?

Mondhatni, hiszen azt ezt követő két évben a mozik zárva voltak. Az eredetileg tervezett „szünet” amiatt volt, mert tudta, hogy a Disney+ számára gyártott televíziós tartalmakra fog tevődni a hangsúly?

Nem feltétlenül. Sokkal inkább ahhoz a felismeréshez volt köze, hogy a George (Lucas) által életre hívott saga hamarosan lezárul, és a Star Wars univerzumával elkezdtünk a jövő történetei felé fordulni. Mindannyian felismertük, valamennyien a Lucasfilm berkein belül, hogy új fejezet kezdődik a cég életében, és valamennyiünknek együtt kell dolgoznia azon, hogy megalkossuk annak a vázát, amerre a továbbiakban tartunk.

A tévés oldalon Jon Favreau-val nagyon szerencsések vagyunk, mivel hosszútávra elkötelezte magát. Nagyon szeretnék a mozifilmes oldalon is találni valakit, aki ekkora elköteleződést vállal.

Azzal egy időben, hogy beterveztük ezt a szünetet, Bob Iger (akkori vezérigazgató) új stratégiát indított a Walt Disney Companynél, és a hangsúly a streamingre tevődött át. Akkoriban még azt sem tudták, mi lesz majd a neve ennek a streaming szolgáltatásnak. Ennyire új ötlet volt.

Sok újratervezést kívánt?

A Star Wars különlegessége, hogy lényegében egyetlen történet. George mindig is epizódokban gondolkodott. Ironikus módon, a történetmesélése sorozatszerű volt. Flash Gordon volt rá hatással, meg a szombati matinévetítések eszköztára. Ez mind beépült a Star Wars DNS-ébe, ezért is érzem természetesnek, hogy átléptünk a televízió világába.

A dolgok találkoztak. Szívesen mondanám, hogy valamennyien stratégiai lángelmék vagyunk, de nem vagyunk. Amiben szerintem nagyon hatékonynak bizonyultunk, hogy képesek voltunk váltani. Szerencsém volt. Tisztában voltam vele, hogy Jon Favreau mindig is mélyen érdeklődött a Star Wars iránt. Ő volt az első, akit megkerestem. Jont az elköteleződése teszi különlegessé. Az elmúlt években lényegében csak erre az egy dologra koncentrált. Ez pedig igazi áldás.

Amikor először beszélt Favreau-val, már egy tévésorozat járt a fejében?

Nem egy konkrét feladattal kerestem meg. Azért vettem fel vele a kapcsolatot, mert Bob Iger el akarta indítani a diskurzust a streaming létrehozásáról. Azt mondtam neki, „nem tudom, érdekelne-e, hogy csatlakozz hozzánk és dolgozz velünk.” Mire azt felete, „nem csupán érdekel, de ötletem is van.” Szóval agyalt ő ezen, a tudtom nélkül is.

Miközben Jon elhatározta, hogy szeretne dolgozni a Star Warson, régóta tisztában voltam azzal is, hogy Dave Filonit (aki Lucasszal közösen készítette a Clone Wars sorozatot) mindig is érdekelte a váltás az animációról az élőszereplős műfajra. Ezt szinte azóta tudom, hogy betettem a lában a cégbe, és mindig is bíztattam rá. Igyekeztem alkalmakat teremteni arra, hogy átjöjjön Londonba és jelen legyen a (mozifilmes) forgatásokon, beszélgessen a rendezőinkkel, hogy benyomást szerezzen arról, mivel járna egy ilyen váltás.

Szóval azt mondtam Favreau-nak, le kéne ülnie Dave-vel. Nem azért, mert azt gondoltam, Dave majd egyből beleugrik a rendezésbe, hanem mert tudtam, hogy Dave rengeteget hozzá tud tenni Jon víziójához.

Közös játszást szervezett nekik?

Igen, közös játszást. (Nevet.) Pontosan ezt tettem. Azonnal egy hullámhosszon voltak. Természetesen Dave emlékezett, hogy Jon többször is beugrott, hogy hangját adja a Clone Warshoz. De sokkal közelebbről nem ismerték egymást. Most olyanok, mint két borsó egy hüvelyben. Gyönyörűen dolgoznak együtt.

(Favreau és Filoni a V.F-nek adott közös interjújukban elmondta, hogy két konkurens mandalori ötlettel indultak. Ezért is szerette volna Kennedy, hogy álljanak össze. „Elmondta, hogy Dave is egy mandaloriakkal kapcsolatos ötleten dolgozik. De az sokkal inkább a mandalori történelemről szólt, kapcsolódva a Clone Warson végzett munkájához” — idézte fel Favreau. „Szóval úgy érezhette, hogy potenciálisan esetleg ütközik ez a két projekt.”)

A legnagyobb kihívás, hogy összehozzuk ezeket a nagy elméket, és rátaláljunk a közös strukturális nézőpontra. A mi történetmesélésünk nagyon erősen hagyatkozik a filmesek nézőpontjára. Olyan személyekre építünk, mint Favreau, Dave, J.J. Abrams, vagy egyéb filmesek, akikkel együtt dolgozunk, mint például Tony Gilroy (a készülő Andor sorozat alkotója). Kijelöljük az alap határokat, amin belül megtalálható mindaz, ami a történetet Star Warsszá teszi; a Star Warsra jellemző alapértékek, ismerős témák, az önzetlenséghez és az önzéshez kapcsolódó mélyebb értelmezések és a George által megalkotott mitológia. Aztán hagyjuk, hogy a maguk eszköztárával dolgozzanak, és ebben próbáljuk támogatni őket.

Itt sem árt, ha van egy kis szerencsénk. A tévés oldalon Jon Favreau-val nagyon szerencsések vagyunk, mivel hosszútávra elkötelezte magát. Nagyon szeretnék a mozifilmes oldalon is találni valakit, aki ekkora elköteleződést vállal. Van néhány hozzám közelálló, akivel akár el is juthatunk erre a pontra, de a mai kompetitív világban a betáblázottság, a kizárólagos szerződések és hasonló tényezők mindezt megnehezítik.

Mikor találkozott először Groguval, Baby Yoda ötletével? Kezdettől fogva szerepelt a tervekben, vagy a sztori fejlődése hozta magával?

Nem, ő kezdettől szerepelt a tervekben. Ám a dolgok mindig formálódnak. Némi idő eltelt, mire kialakult a karakter és a kinézete, de maga a szereplő első pillanattól ott volt Favreau elképzeléseiben. Sok beszélgetést folytattunk arról, hogy jó döntés-e megcsinálnunk.

Feltételezem, volt ezen némi töprengés.

Igen, töprengtünk rajta egy keveset. De Jonban azt kedvelem, hogy nagyon határozott elképzelései vannak. Alaposan át is gondolja, hogy mit szeretne csinálni. Mindig, de mindig tisztelettel közelít a Star Warshoz, a gondolatiságához, felelőtlenül nem tesz dolgokat. Dave-vel azonban komoly vitákat folytattak. Végül mindketten arra jutottak, hogy miért is ne? Mindenki tudja, hogy Yoda nem egy egyedi lény, ő is egy fajhoz tartozik. Ebből még ki tud sülni valami érdekes.

Ez eléggé fordulópontnak hangzik. Gondolom, ön a pozíciójából adódóan figyelemmel követte kettejük vitáját. Az egyikük mellette, a másik ellene...

Nem ellene. Óvatos. Csak óvatos volt.

Biztos voltak kétségei is, nem túl cuki-e a figura? Nem fog-e elutasításra találni? Meséljen nekem a folyamatról és hogy mi volt az, ami végleg meggyőzte!

Magamban is lefolytattam a kettejük közt zajló vitát. Talán az fogott meg leginkább, hogy ez egy merész ötlet. Mindig vonz az ilyesmi. Visszatekintve azt gondolhatnánk, hogy ez egy kiszámítható lépés volt, de nem így van.

Eredetileg csupán egy szereplőre volt szükség — a gyermek, akit a mandalori oltalma alá vesz. Ez volt az alapötlet. Ő volt a gyermek. Hogy hogyan néz ki ez a gyermek, az idővel sokat formálódott. Az a merész ötlet, hogy esetleg Yoda fajából való, egyből teremt mellé kontextust és egy potenciális háttérsztorit. Az ilyesmi mindig izgalmas a Star Warsban, mert mindennek kapcsolódnia kell. Ez volt az első felismerés, amikor mesélt róla. Aztán amikor megláttuk... aligha kell magyarázzam.

Elég jól látható, hogy Jont a másik mandalori sem hagyja hidegen, hiszen ő maga írta a Boba Fett könyvét. Eredetileg Fettel képzelte el A mandalorit?

Nem. De Boba Fett valóban érdekelte. Tisztában volt vele, hogy egy ideig mozifilmes terveink voltak Boba Fettel. Ezért amikor nekilátott A mandalori tervezésének, természetesen sokat beszélgettünk erről is: Hogyan teremtünk köztük különbséget? Ha a későbbiekben Boba Fettel is kezdenénk valamit, mi sülhet ki abból?

A Boba Fett könyve mennyiben hasonlít a Lucasfilm korábbi filmes terveire?

A Bobával kapcsolatos filmes tervezéssel nem jutottunk olyan messzire. Mint tudja, egy produkció fejlesztése során számos dolog szóba kerül, ami aztán nem feltétlenül mozdul előre, vagy mozdul, de falakba ütközik. Ez nehéz folyamat. Szóval nem, sosem jutott el egy olyan pontig, amit Jon felhasználhatott vagy sutba vághatott volna.

Többször említette, hogy a Star Wars egyetlen nagy történet. Ez komoly nyomást jelent. Ha a Warner Bros. készít egy Batman-filmet, ami nem működik, csinálnak egy rebootot, és jön egy másmilyen Batman-film. Nem hiszem, hogy ön mondhatna olyat, hogy az Obi-Wan sorozat, amit csináltak, valójában nem számít...

És arra sincs módunk, hogy Luke Skywalkerrel kezdjünk valamit, ha nincs mögötte Mark Hamill. Nem fogunk ilyen próbálkozásokba kezdeni. Az Obi-Wan Kenobiban az a szép, hogy Ewan (McGregor) szenvedélyesen szerette volna megcsinálni. Rendkívüli módon belefolyt a teljes alkotófolyamatba, és pont azért volt izgalmas és jogos belevágnunk, mert az igazi Obi-Wan akarta, hogy elmeséljük ezt a sztorit. Izgalmas volt, hogy Ewan McGregor maga kívánta a visszatérést, akárcsak Hayden Christensen.

Obi-Want olyan helyzetben látjuk viszont, hogy Anakin gyilkosának gondolja magát. Meglehetősen mélyponton van, amikor újra találkozunk vele. Megkérdőjelezi, hogy ki is ő valójában.

Pusztán rajongóként is, a cégen belül mindenki úgy volt vele, nézzük meg, hogy össze tudjuk-e ezt hozni! Deborah Chow pedig csodálatos munkát végzett. Mindez egyetlen vízió. Mind a hat epizódot ő rendezte. Ez egységes hangulatot és stílust jelent.

Nem szeretném kellemetlen helyzetbe hozni, de ez a felismerés a Solo esetéből született? Nem Alden (Ehrenreich) iránti bántásból, szerintem jó munkát végzett. De az a gondolat, hogy Luke Skywalkert nem lehet lecserélni, ezt abból a filmből szűrte le, vagy hogyan látja?

Talán. Most ahogy mondja, Anthony... talán. Ha visszagondolok, a Solo volt ez egyik első felmerülő ötlet, amikor a cég gazdát cserélt. Az első emberek egyike, akiket megkerestem, Larry Kasdan (forgatókönyvíró) volt. Larryvel ezer éve ismerjük egymást. Nagyon izgatott volt, hogy elmesélhesse ezt a sztorit. Akkoriban őszintén hittük, hogy jó ötlet.

Hát igen. Mindig vannak dolgok, amikből tanulnunk kell. Ez mindenképp egy ilyen eset volt. Voltak, akik azt mondták, talán jobb lett volna a Solóból tévésorozatot csinálni. De még ha tévésorozatot is csináltunk volna, amennyiben nem Harrison Ford Han Solo... ugyanott vagyunk. Talán előbb fel kellett volna ezt ismernem. Sosem készítenénk Indiana Jonest Harrison Ford nélkül. Mivel épp csak befejeztük az ötödik filmet, meg kell mondjam, nem volt olyan nap a forgatáson, amikor ne éreztem volna, hogy igen, ez Indiana Jones.

Talán az Indy DNS-e közelebb áll hozzám, és mindig is közelebb állt, mint amikor belekapcsolódtam a Star Warsba, hiszen jelenleg nagyon erős bennem az érzés, hogy az úgy nem működik. Az ember valamit izgalmasnak talál, és szívesen visszanyúlna dolgokhoz. Szeretne újra átélni egy régi érzést, próbálna feltámasztani valamit. Szerintem ezt is tesszük, még az új karaktereinkkel is. A Star Wars kapcsán mindenki egy „érzésről” beszél, amit a Star Wars kelt benne. Ez az a megfoghatatlan dolog, amit keresünk.

Közeleg az Obi-Wan Kenobi premierje. Tudna mesélni nekem Deborah Chowról és arról, hogy mit hozott ki ebből a történetből?

Amit Deborah nagyon hatékonyan véghezvisz, hogy feltárja Obi-Wan belső lényét, Obi-Want ugyanis olyan helyzetben látjuk viszont, hogy Anakin gyilkosának gondolja magát. Meglehetősen mélyponton van, amikor újra találkozunk vele. Megkérdőjelezi, hogy ki is ő valójában. Deborah remek munkát végzett azzal, ahogy Obi-Wan újra rátalál az emberi oldalára... Annyi minden van, amit nem árulhatok el!

J.J. Az ébredő Erővel megalkotott egy rejtélyt Rey származása köré. Ez hosszú évekre témát szolgáltatott a rajongók számára.

Így igaz.

Azt hallottam, hogy Obi-Wan lehetett volna a megoldás egyik kulcsa — Rey esetleg az ő leszármazottja lett volna. Úgy hallottam, egy ideig dédelgették ezt az ötletet, aztán félretolták, részben azért, mert Rian (Johnson) megközelítése más volt, de azért is, mert a Lucasfilmnek más jövőbeli tervei voltak Obi-Wannal. Igaz ez?

A nagyobbik probléma, hogy Obi-Wan egy Jedi-mester, ezért bejön a ragaszkodás és önzetlenség kérdése. Ha azt mondjuk, Obi-Wannak gyermeke van, azzal erősen belenyúlunk a Jedik köré alkotott szabályrendszerbe. Mit is jelent ez? Ha elmentünk volna ebbe az irányba, és kétségtelenül számtalan ötlet felmerült, Obi-Wan karakterét mégsem akartunk volna ilyen módon használni, mivel szembe menne mindazzal, amit George a mitológiában megalkotott. Ez nem egy elmozdíthatatlan álláspont. Bármikor előfordulhat még, hogy szóba kerül. De ez egy olyan jelentős tan a Jedik mitológiájában, hogy csak vonakodva bolygatnánk.

Tudom, hogy a The Acolyte forgatása még nem kezdődött meg, de már látótávolságban van a Lucasfilm számára. Ez a sorozat kevésbé kapcsolódik a már ismert szereplőkhöz, ugye?

Az a produkció, bizony, a Köztársaság Fénykoraként nevezett időszak határán játszódik. Bizonyos mértékig kísérletként tekintünk rá, mivel kívül esik a korszakon és mindazon, amin Jon és Dave dolgozik. És a mozifilmek idővonalával sem feltétlenül találkozik. Egy új korszakba lépünk be azzal, amin Leslye Headland (sorozatgazda) dolgozik.

Nyilván visszaköszönnek majd a közönség számára felismerhető elemek, és kapcsolódni fog a Star Wars egészéhez. De egy új korszak nyílik meg a történeteink számára, amennyiben úgy döntünk — ahogy A mandalori esetében történt —, hogy a dolog működik és van iránta érdeklődés. Szerintem lesz.

Mennyire fontos elszakadni a Skywalker-saga vonzáskörétől, illetve ellépni az ismert szereplőktől? Mennyire létfontosságú dolog nyitni az új dolgok felé?

Véleményem szerint létfontosságú. Ha mindig George történeteinek keretei közt maradnánk, ha mindig csak abból táplálkoznánk, szerintem rosszul tennénk. Az a dolgunk, hogy ellépjünk ettől, de megtartsuk a kapcsolatot a George által alkotott mitológiával. Ezt továbbra is tartjuk. A Skywalker-saga után azonban továbblépünk. Ez az, ami jelenleg rengeteg időt, beszélgetést és gondolkodást emészt fel.

Az ilyen új korszakok számára az irodalmi kiadványok jelentik a tesztpályát?

Igen. Nagyjából öt éve, hogy ebbe belekezdtünk, hiszen nekünk nincs arra lehetőségünk, hogy leemeljünk egy meglévő könyvet a polcról...

És adaptálják.

Amikor azt nézzük, hová tart a Star Wars, nem gondoljuk, hogy csak a tévéképernyőn és a mozivásznon lesz helye. Ez is egy olyan fejlődés, amiről nagyon sok beszélgetés folyik.

Hol lehet még helye? A virtuális valóságban?

Például. De a V.R.-nál is többről van szó. Gondoljon olyasmikre, amiket az Epic Games csinál a Fortnite-tal: a lehetőségre, hogy az ember a történet részévé váljon, avatárt építsen a karaktere köré, amely valamilyen módon résztvevővé tud válni.

Sokszor beszélünk arról, hogy a mozi közösségi élmény. Hallhatjuk az emberek interakcióját. Hallhatjuk a nevetésüket. Hallhatjuk az ujjongásukat. Nos, a jövőben virtuálisan is lehetőség lesz átélni az ilyesfajta érzéseket és interakciókat. Lehet, hogy sokan ódzkodnak tőle, de kétségtelenül ebbe az irányba haladunk.

Vajon mit jelent ez számunkra, történetmesélők számára? Mivel a munkánkkal sokkal előrébb járunk, mint amivel a közönség éppen találkozik, muszáj gondolnunk ezekre a dolgokra.

Érdekes lesz figyelemmel követni mindezt az elkövetkező években.

Mindez már belátható közelségben van. Már most arról beszélgetünk, milyen kísérleteink lehetnek az immerzív technológiákkal. Tudom, hogy mindenki a metaverzum fogalmával dobálózik. Ám vicces módon George már réges-régen a metaverzum részeként alkotta meg a Star Warst.

Mivel a Star Wars-rajongók körülveszik magukat azzal, amit szeretnek?

Ha valaki részben folyton ennek él, hogyan tehetjük gazdagabbá számára az élményt? Ez az, amire egy rajongó vágyik. Szeretne belépni abba a világba, ami érdekli, és szeretné érezni, hogy megérte az annak szentelt idő.

Beszélhetünk még kicsit a „klasszikus történetmeséléstől”, a mozifilmekről? Hallottam Taika Waititi cím nélküli filmjéről, amelyet Krysty Wilson-Cairns ír, Patty Jenkins pedig a Rogue Squadront készíti. Van már felvázolt menetrendjük a mozifilmek számára, vagy még kialakulóban van?

Van felvázolt menetrendünk. Azt mondanám, hogy Taika sztorija illeszkedik bele legkonkrétabban. Ami a Rogue Squadront illeti, egyelőre félretettük. Patty tovább dolgozik a forgatókönyvön. Aztán átbeszéljük, hogyan kapcsolódik ahhoz a gerinchez, amin jelenleg is dolgozunk. Van egy pár ember, akikkel elég régóta beszélgetést folytatunk, és reményeim szerint azzal a fajta elköteleződéssel csatlakoznak hozzánk, amelyet Jon és Dave tanúsít. Ez az, amit látni szeretnék a mozifilmjeink terén.

Bárki csatlakozik a Star Wars univerzumához, tisztában kell lennie vele, hogy ez három, négy, öt évnyi elköteleződés. Ez az, amit megkövetel. Úgy nem megy, hogy egy évre beugrom, forgatok valamit, aztán továbbállok.

Olyasfajta elköteleződésre utal, ami mondjuk három filmet jelent, vagy ennél is nagyobb elköteleződésben gondolkodik, egész filmes fázisok irányításában, ahogyan Kevin Feige tette a Marvelnél?

Ennyire messzire nem mennék. Kevin egy lenyűgöző egyedi eset. De egyértelműen nagyobbfajta elköteleződésre gondolok. Ma már vonakodva használom a trilógia kifejezést, mert a Star Wars sokkal inkább jelent folyamatos történetmesélést.

A rajongók egyik visszatérő kérdése Rian Johnsonra és a Star Warsszal közös jövőjére irányul. Van bármi, amit meg tud osztani erről? Tudom, hogy elhangzott, hogy az a trilógia továbbra is napirenden van. Ám a bejelntés óta számtalan év eltelt. Még mindig ugyanaz a helyzet? Megtudhatjuk, hogy áll most az ötlete?

Rian hihetetlen elfoglalt a Tőrbe ejtve, illetve a Netflixszel kötött több filmre szóló megállapodása miatt. Voltak megbeszéléseim Riannel; egyike azoknak, akik bekapcsolódtak a kis agytrösztünk beszélgetéseibe. Továbbra is rendkívül elkötelezett amellett, amit próbálunk megvalósítani. Egyszerűen csak szó szerint nincs ideje, amit ennek szentelhetne. Erről beszélek: Bárki csatlakozik a Star Wars univerzumához, tisztában kell lennie vele, hogy ez három, négy, öt évnyi elköteleződés. Ez az, amit megkövetel. Úgy nem megy, hogy egy évre beugrom, forgatok valamit, aztán továbbállok. Így egyszerűen nem működik. Másfajta odafigyelést igényel.

Említettem már Kevin Feige nevét, és volt olyan híradás, miszerint producerként gyárt valamit önöknek. Tudna mesélni erről?

Ezt a pletykák közé sorolnám. Kevin, ahogy szerintem mindenki számára ismert, hatalmas Star Wars-rajongó. Jól látható, hogy a Star Wars milyen inspirációt jelent számára abban, ahogy a Marvelt kezeli. Tudom, hogy rengeteg dolog tornyosul előtte. Örömmel megnézném egyszer, hogy milyen filmmel állna elő nekünk. Ám jelen pillanatban nem, nincs semmi konkrét a láthatáron. (Frissítés: Ez az interjú márciusban készült Kennedyvel, múlt héten azonban Michael Waldron forgatókönyvíró úgy nyilatkozott a Varietynek, hogy dolgozik egy forgatókönyvön a pletykált Feige-projekt számára. „Végre komolyan foglalkozunk vele.”)

A Skywalker saga után továbblépünk. Ez az, ami jelenleg rengeteg időt, beszélgetést és gondolkodást emészt fel.

Van bármi egyéb a mozifilmes oldalon, amiről szívesen beszélne?

Pár hónapon belül valószínűleg többet fogunk tudni elárulni.

Filmes pályafutása során készített könnyed vígjátékokat, mély drámákat, történelmi filmeket és sci-fiket is... El tudja képzelni, hogy a Star Wars valaha leágazzon más műfajok felé?

Azt gondolom, épp ezért izgalmas a Star Warson dolgozni. George számtalan különböző műfajból merített inspirációt. Ezt nagyon szeretem benne. Igazság szerint valamennyi sztorimegbeszélésünknek ez az egyik alaptétele. Általában azzal a kérdéssel kezdem, milyen műfajban gondolkodunk? Ha ez az alapkő megvan, máris tisztában vagyunk a szabályokkal. Szerintem ez a minőség javára van.

Vicces, hogy ezt felhozta, mert George-dzsal közösen vehettük át a PGA Milestone Awardot. A csapat összevágott egy anyagot, pont a napokban néztem meg. Először is, fogalmam sincs hol találtak rá ilyen felvételekre. Ezer éve történtek.

De ami igazán megragadott, hogy mennyire jól szórakoztunk. Akkor fogalmazódott meg bennem a következő felismerés: Úgy érzem, a mókázás egy kissé kiveszett ezeknek a gigantikus filmeknek a készítéséből. Kiszorította az üzlet, a tét, mindaz, ami az elmúlt tíz évben bejött. Vigyáznunk kell, hogy megőrizzünk valamit a spontaneitásból és a jó érzésekből. Ragaszkodom hozzá, hogy a móka ne vesszen ki.

***

Sok témát érint az interjú, de legérdekesebbnek azt találom, hogy némi választ kapunk arra a kérdésre, miért érzékelhető évek óta tartó helyben toporgás a Star Wars filmes oldalán, miközben a televíziós fronton rengeteg produkció készületei látszanak. Úgy tűnik, valamiféle hosszútávú tervezés jelenleg is zajlik, a Lucasfilm elnökének azonban olyan alkotó elmét kellene találnia, aki nem csupán kellő tehetséggel bír, de hosszú éveket is hajlandó annak szentelni, hogy átfogja a messzi galaxis filmes sztorimesélését.

Tulajdonképpen ugyanaz a probléma köszön vissza, amellyel George Lucas maga is szembesült. Nem véletlen, hogy mindkét trilógiája után deklarálta: soha többé nem készít Star Wars-filmet. Hiszen látta, hogy az űreposz minden újabb megnyitott fejezete egy teljes évtizedet kíván az életéből.