Sokan szokták feltenni a kérdést: miért épp a fiatal Han Solóról készít Star Wars-filmet a Lucasfilm? A válasz sokkal egyszerűbb, mint bárki gondolná, és Lawrence Kasdan személyében rejlik. Amikor George Lucas megpróbálta visszacsábítani stábjába a klasszikus trilógia forgatókönyvíróját (erről bővebben itt), a veterán író ezt a témát választotta, Han Solo karakterét találta elég érdekesnek ahhoz, hogy három évtized elteltével ismét Star Wars-filmet írjon, ezúttal már Jon nevű fiával karöltve.
Az Entertainment Weekly alábbi összeállításában a két Kasdan mesél arról, mely történetekhez nyúltak vissza a Solo sztorijának és karaktereinek kidolgozásakor, de Jon Kasdan elárul valamit arról is, milyen az kis srácként, amikor az apukád kollégáját George Lucasnak hívják.
Állj mellém, fiam, és együtt uralni fogjuk a galaxist.
Lawrence Kasdan nem pont ezt az ajánlatot tette Jon nevű fiának, de azért valami hasonlót.
A hamarosan bemutatásra kerülő önálló film, a Solo - Egy Star Wars-történet forgatókönyvét A Birodalom visszavág, A Jedi visszatér és Az ébredő Erő veterán írója jegyzi, ám ezúttal író-rendező fia is csatlakozott a kalandhoz.
Jon Kasdan írta és rendezte a 2012-es év felnőtté válásról szóló szerelmes filmjét, a The First Time-ot (megtekinthető a Netflixen) és A nők hálójában című 2007-es komédiát, de írt néhány epizódot a Dawson és a haverok és a Különcök és stréberek számára is.
Nem kellett őt annyira győzködni, mint Darth Vadernek Luke Skywalkert.
Még mielőtt 2012-ben a Lucasfilm a Disney tulajdonába került volna, elindítva a galaktikus történetek reneszánszát, Lawrence Kasdan elvállalta, hogy összehoz egy Han Solóról szóló filmet. Aztán csatlakozott a VII. Epizód stábjához, és ez minden energiáját lekötötte.
„Amikor végeztem, eléggé ki voltam égve. Azt mondtam, nem is tudom, akarjuk még ezt a Han dolgot?” — meséli Lawrence. „Azt mondták, persze, nagyon szeretnénk, ha folytatnád a Hant. Mire azt feleltem, nos, a fiam, Jon nagyon fel van pörögve, és rengeteg ötlete lenne az eposz számára. Rendezett már két mozifilmet, és csinált más dolgokat is. Mi lenne, ha beszállna ő is, és velem dolgozna? Ez nagy lökést adna nekem. És aztán így is lett. Megegyeztek Jonnal is, és az ezt követő három évet mindketten írással töltöttük.”
Lawrence Kasdan és Jon Kasdan az 1985-ös Silverado forgatásán
Jon azt mondja, bizonyos értelemben azóta alkot Star Wars-történeteket, amióta kisfiúként elkezdte gyűjteni a játékfigurákat. „Igen, nekünk mindegyik megvolt, és sokat játszottunk velük” — meséli.
„Amikor kis srác voltam, George-nak volt egy jó szokása — a legjobb dolog volt a világon —, George minden karácsonykor küldött egy doboznyi játékot, ami a karácsony fénypontja volt számunkra. Megőrültünk érte. A szüleinktől kapott ajándékok már nem is nagyon izgattak” — teszi hozzá Jon. „Csak az volt az érdekes, mi fog érkezni a Lucasfilmtől. Az mindig telitalálat volt. Aztán múltak az évek, és jött talán 1989. Az ajándékok már inkább esernyők és pulcsik voltak. Igen szomorú pillanat volt a Kasdan házban, amikor felismertük, hogy játékok már nem fognak érkezni.”
A játékok ma már életnagyságúak, Alden Ehrenreich Han Solójaként, Donald Glover Landójaként és Joonas Suotamo Csubakkájaként öltenek alakot, de itt vannak a kánon új karakterei is, az Emilia Clarke által játszott Qi'ra, a Phoebe Waller-Bridge által alakított L3-37, vagy éppen Woody Harrelson mentor bűnözője, Tobias Beckett.
Mielőtt nekifogtak volna az írásnak, apa és fia megtárgyalta, melyek azok a mindkettejük által kedvelt történetek, filmek és könyvek, amelyek valamiféle iránymutatást adhatnak, hogy hová szeretnék elvezetni Han Solo figuráját.
Ahogy Lucasra is hatással volt a Flash Gordon-sorozat és számos más kedvelt űrkaland az ifjúságából, úgy Kasdanéknek is akadtak kedvenc történeteik, amelyekből inspirációt merítettek.
A kincses sziget
A fenti fotó az 1950-es Disney-megfilmesítésből származik, amelyben Robert Newton játszotta a kalózt és Boby Driscoll (egyben Pán Péter hangja) az ifjú Jim Hawkinst. Kasdanék azonban még messzebbre, az 1882-es regényhez nyúltak vissza inspirációért.
„Az első dolog, amit a közös munka kezdetén megtárgyaltunk Larryvel, hogy mihez hasonlítható az a sztori, amit szeretnénk elmesélni” — mondja Jon. „Amit rögtön elővettünk, hogy újra elolvassuk, az Robert Louis Stevenson Kincses szigete, mert azt akartuk, hogy a történetünk egy fiú kalandja legyen, méghozzá egy olyan kaland, amelynek során kétes szándékú alakokkal találkozik, és minden egyes találkozása hatással van a felnőtté válására.”
A Solóban Tobias Beckett afféle Long John Silver figura, hosszú bűnözői múlttal, aki az utolsó nagy dobásra vár, és ehhez megtalálja segítőnek a maga ifjú Jim Hawkinsát. „Sokat beszélgettünk Long John Silverről és a kölyökhöz való viszonyáról a Kincses szigetben” — meséli Jon.
Szemtől szemben
Michael Mann 1995-ös bankrablós sztorija is szolgált inspirációval az alvilágról.
„Szóba került Val Kilmer és Robert De Niro kapcsolata a Szemtől szemben című filmben, amiben látunk egy kissé idősebb, bölcsebb bűnözőt és egy másikat, aki tőle tanulja a fogásokat. Ezt a fajta hangulatot és vagány lazaságot szerettük volna viszontlátni a filmben.”
„Senkiben sem lehet megbízni” — mondja Lawrence Kasdan. „Az árulás lehetősége mindig a levegőben lóg. Arra voltam kíváncsi, hogy ha a kiindulópontunk egy utcán nevelkedő, de alapvetően ártatlan fiatalember, hogyan indítjuk el azon az úton, amelynek során azzá a karakterré válik, aki később belép a kantin ajtaján.”
Nincs bocsánat
Clint Eastwood 1992-es revizionista westernje egy másik bandita-tanítvány történet, amely hatást gyakorolt az alkotókra.
„A Nincs bocsánatban a kölyök és Clint között érezni azt a fajta (tanítvány és bandita) kapcsolatot, ami minket is érdekelt” — mondja Jon, hozzátéve, hogy az Oscar-díjas alkotás „nyilvánvalóan komorabb film, mint a Solo.”
Könnyed vagy komor, a történet egy olyan ifjúról szól, akit rossz útra térítenek, hogy aztán évek múlva a jó ügy szolgálatába álljon.
„Hogyan lett belőle az a Bogart-karakter, aki nem győzi hangsúlyozni, hogy mindent csak önmagáért tesz?” — teszi fel a kérdést Lawrence. „Tudjuk, hogy nem így van. De honnan jön ez neki? Nem így született.”
A nagy Lebowski
Képzeljük most el Hant Töki szerepében, ahogy boldogulni próbál egy film noirban, amin nem igazán igazodik ki, Csubi pedig az ő Walter Sobchakja!
„Larryvel mindketten nagy rajongói vagyunk a Coen testvéreknek, és ezt a fajta kapcsolatot sokszor használjuk hivatkozási pontként” — meséli Jon, hozzátéve, hogy Coenék egyik sokkal komolyabb drámájából, A halál keresztútjánból is merítettek.
„Olyan krimit akartunk alkotni, amelyben a hősünk úgy kóstol bele a bűnözés világába, hogy ott előre lefektetett drámák, kapcsolati hálók és bonyodalmak várják, és sokkal több rivalizálással kénytelen szembesülni, mint amire a történet kezdetén számított” — meséli Jon.
„A Solóban egy olyan alvilággal találkozunk, amely tele van furcsaságokkal, meglepetésekkel és mindenfélébe belebotlani, miközben vannak, akik nagyon is szándékosan keresik a bajt” — teszi hozzá. „A nagy Lebowski remek példa, mert a Solónak sokkal szokatlanabb hangulata van, mint bárminek, amit a Star Warstól eddig kaptunk.”
Gengszterek gengsztere
Paul McGuigan rendező 2000-ben bemutatott angol drámájában Paul Bettany játszik jólfésült bűnözőt. Az alakítása ihlette az általa játszott Dryden Vos karakterét a Solóban, aki a gengszterfőnök Jabba, a hutt afféle jóképű és sikeres megfelelője.
Vos szerepét eredetileg Michael K. Williams alakította, aki hasonlóan halálos, de karizmatikus gengszterfőnököt játszott a Boardwalk Empire-ben. Ám miután a Lucasfilm összekülönbözött a Solo eredeti rendezőivel, Phil Lorddal és Chris Millerrel, és a rendezői feladatokat Ron Howard vette át, a meghosszabbított forgatást Williams már nem tudta vállalni.
Így szállt a szerep Bettanyre, aki már dolgozott Howarddal a Da Vinci-kódon és az Egy csodálatos elmén. Vagyis a szerepet végeredményben az a színész játssza el, akiről a karaktert mintázták.
„A Gengszterek gengsztere durva film, és Paul remekel benne” — mondja Jon. „Az alakítása stílus, laza vagányság és valóságos veszély elegye, amit nagyon szeretek, és tökéletesen teszi magáévá.”
Miközben Harrelson Tobias Beckettje azon küzd, hogy meglelje a nagy dobást, Vos már bebiztosította magának a góré pozícióját.
„Sokkal mélyebben ismeri ezt a világot, mint bárki más, akivel találkozunk a film során, bár ahogy említettem, Woody karaktere is világ életében a bűnözésből élt” — meséli Jon. „Csak nem ugyanott tartanak. Mint például a Torta című filmben, találkozunk egy Michael Gambon-féle karakterrel, aki már szintet lépett. Az alvilágban nincs ranglétra. Van, akinek hatalom jutott, és van, aki azért kapar, hogy életben maradjon.”
A cikk eredeti, angol változatát elolvashatjátok ide kattintva.