A Star Wars minden korban forradalmasította a filmkészítés technikáját, és nincs ezzel másképp a tél nagy durranásának ígérkező Star Wars-tévésorozat, A mandalori sem, amelyből vélhetően még ezen a héten ízelítőt kapunk egy hivatalos előzetes formájában.
Jon Favreau sorozata abból a szempontból is különleges, hogy egyszerre nyúl vissza a klasszikus trilógia idején használt technikákhoz (mint tavasszal olvashattatok róla, az ILM trükkmesterei a produkció kedvéért, évtizedek óta nem látott módon, építettek egy mozgásvezérelt kamerarendszert, amellyel makett űrhajókat lehet filmezni), ugyanakkor olyan forradalmi újítást is alkalmaz, amelyet Favreau-n kívül nemhogy tévésorozathoz, de még mozifilmhez sem használt senki más.
Hogy pontosan mi ez a technológiai újítás, azt még senki sem mutatta be részleteiben, de az alkotók interjúiból, nyilatkozataiból mostanra kezd összeállni a kép. Favreau legutóbb az alábbiakat mesélte a Hollywood Reporternek:
„A mandalori esetében game engine technológiát, virtuális kamerát és az Oroszlánkirályhoz kifejlesztett virtuális produkciós eszközöket egyaránt használunk, mindezt egy olyan projekten, ahol valósidejű renderelést alkalmazó virtuális díszleteket és díszletkiegészítéseket használhatunk, amiről sokan beszélnek manapság, de mi vagyunk az elsők, akik valóban alkalmazzuk egy produkción. [...] Ma már léteznek videófalak és olyan Nvidia videokártyák, amelyek frissítési sebessége lehetővé teszi, hogy a kamera élő effektusokat lásson.”
Mindez talán hókuszpókusznak hangzik, de ha megértjük az egyes fogalmakat, már kirajzolódik az újítás lényege: Favreau-ék egy kivetített virtuális valóság közepébe helyezik a színészeket és a fizikailag megépült díszletelemeket.
Hogy hogyan kell ezt elképzelni a gyakorlatban? A legfontosabb, hogy a virtuális valóságot nem egy VR szemüvegen át nézik, hanem kivetítik a díszletet körülvevő LED falra. Míg a helyszín közel eső elemeit a díszletépítők fizikailag megépítik, a távolabbra eső dolgokat, például a horizontot, erre a videófalra vetítik rá. Ez eddig nem sokban különbözne a fekete-fehér filmek háttérvetítésétől, ám ezúttal a háttérben vetített kép nem fix, hanem egy előre megtervezett, háromdimenziós virtuális helyszín pillanatnyi látképe, egy bizonyos szemszögből, a kamera aktuális szemszögéből nézve.
A varázslat érdemi része abban áll, hogy a kivetített kép folyamatosan a kamera nézőpontjához igazodik, a kamerát tekinti a virtuális valóság szemlélőjének. Itt kap szerepet a valósidejű renderelés. Vagyis, ha a kamera elmozog, a LED fal fotorealisztikus képe az új nézőpontnak megfelelően változik.
Balra: jelenet A mandaloriból, jobbra: Jon Favreau és James Cameron a stúdióban felállított LED fal előtt
A módszer költséghatékony és időtakarékos, vagyis pont azt a szakadékot hidalja át, ami miatt maga George Lucas sem tudta megoldani, hogy élőszereplős televízióra ültesse át a Star Wars grandiózus világát. Mivel minden a kamera lencséje előtt zajlik, az utómunkálatok nagy mértékben lerövidülnek, hiszen nincs szükség a különböző képelemek utólagos összeszerkesztésére, ellentétben a zöldhátteres felvételekkel.
Természetesen a módszer nagyon komoly tervezést és előkészületet kíván, hiszen valamennyi vetített helyszínt létre kell hozni a virtuális valóságban.
Vagyis Jon Favreau nem csupán egy jól csengő sztorival kopogtatott a Lucasfilm ajtaján, amikor bejelentkezett a Star Wars-tévésorozat ötletével, hanem az élőszereplős A dzsungel könyve és az Oroszlánkirály rendezőjeként szerzett tapasztalatai alapján, az ILM trükkmestereivel összefogva, receptet is tudott kínálni a megvalósításra.
Mint tudjuk, Favreau már javában dolgozik A mandalori második évadán. Ez pedig minden bizonnyal azt jelenti, hogy a forgatókönyvek mellett már készülnek a második évad virtuális díszletei is.
Update:
Fél évvel e cikk megjelenése után a Lucasfilm közzétett egy látványos videót, amely bemutatja a fent említett, forradalmi technológiai újítást: