A D23 Expo pénteki napjának csúcspontja A mandalori várva várt előzetesének bemutatója mellett a csupán remélt Obi-Wan-tévésorozat bejelentése volt. Amikor a Disney Plus beharangozójának záróakkordjaként Kathleen Kennedy Lucasfilm-elnök színpadra szólította Ewan McGregort, a nézőtér hangrobbanása is jelezte, már mindenki tudja, miről van szó.
McGregor el is viccelődött azon, hogy az elmúlt években hányszor kellett kitérnie egy bizonyos kérdés elől:
- Kathleen, kérlek, kérdezd meg, hogy el fogom-e játszani újra Obi-Wan Kenobi szerepét!
- Ewan, el fogod játszani újra Obi-Wan Kenobi szerepét?
- Igen, el fogom.
Ennek a pillanatnak törvényszerűen el kellett következnie. A rajongók évek óta követelték, és magam is azt írtam 2016-ban: mérget mernék venni rá, hogy látjuk még McGregort Obi-Wan szerepében. Nem azért, mert bármiféle jóstehetséggel bírnék, egyszerűen csak adta magát, hogy a tökéletes életkorban lévő színész újra magára öltse a szerepet, amelynek történetében húsz évnyi lyuk tátong.
Talán sosem fogjuk megismerni az igazságot, de a pletykák szerint a bejelentés már egy jó éve is küszöbön állt. Akkor még egy Kenobi-mozifilmről lett volna szó, ám a Han Solo-mozifilm csalódást keltő szereplése után (feltűnő volt, hogy McGregor ott volt a díszbemutatón) a stúdió berezelt, és újratervezésbe kezdett; a forgatókönyvet elkezdték átírni minisorozattá.
Ha így volt, valószínűleg jó döntés született, hiszen míg egy Star Wars-filmnek a közönség minden szegmensét meg kell szólítania a sikerhez, a Kenobi-sorozat akkor lesz sikeres, ha a törzsrajongókban elég érdeklődést ébreszt, hogy előfizessenek a Disney Plus szolgáltatásra. Márpedig ez az érdeklődés, különösen A mandalori több mint meggyőző előzetese után, érezhetően megvan.
Kennedy az eseményen elmondta, a még cím nélküli Obi-Wan Kenobi-sorozat valamennyi epizódjának forgatókönyve elkészült, a forgatás jövőre esedékes. A Lucasfilm még annyit elárult, hogy a sorozat története nyolc évvel A Sithek bosszúja után játszódik.
Kenobi sztorija azért is lehet érdekes kihívás az írók számára, mert a két trilógia közötti húsz év számtalan lehetőséget kínál, ugyanakkor korlátokkal is számolniuk kell. Nem szeretném például, ha Obi-Wan találkozna Darth Vaderrel, hiszen az ellentmondana az Új reményben való találkozásuk dialógusának, ellenben érdekes sztori lehet, hogyan jön rá a világ elől rejtőzködő Jedi, hogy az áruló tanítványa életben van, és Vader páncélját viseli.
Vajon Obi-Wan tájékozódik egyáltalán a galaxis dolgairól, vagy beéri annyival, hogy nap mint nap kijátssza a portyázó buckalakókat? Vajon látjuk majd konfrontálódni „Owen bácsival”? Vajon találkozik a dűnék között Qui-Gon Jinn szellemével? Vajon elhagyja egyszer is a Tatooine-t? Három éve a következőket írtam:
„Obi-Wan lehet a galaxis magányos szamurája (vissza a Star Wars kuroszavai gyökereihez!), egy letűnt kor harcosa, aki nem vívhat nyílt háborút, mert rejtőznie kell Vader és az uralkodó elől. És persze mindig visszatér a Tatooine-i remeteségbe, mert legfontosabb küldetése, hogy vigyázó szemét a felcseperedő Luke Skywalkeren tartsa. Ha kell, az időközben komoly filmcsillaggá vált Joel Edgertont (A nagy Gatsby, Exodus) is vissza lehet hozni a megkeseredett Owen Lars szerepében.”
Akárhogy is lesz, az egyetlen dolog, amit mindenképp látni szeretnék, az az a Kenobi, aki magára ölti a remeteség álcáját; akire mindenki furcsa különcként tekint, ha néhanapján besétál a városba egy marék űrlisztért; akinek a háta mögött a Luke-hoz hasonló suhancok kuncogva összesúgnak: „Nézd, ott az öreg Ben Kenobi!” „Azt mondják, gyakran járja a sivatagot.” „A nagybátyám szerint bolond...”
Ennyit kérek, kedves Lucasfilm, a többit pedig kíváncsian várom.
