Még öt hónap és mozikba kerül az első önálló Star Wars-film, amelyben a felkelők elkeseredett kísérletet tesznek, hogy megszerezzék a Birodalomtól a Halálcsillag tervrajzait. A mögöttünk álló hétvégén a Zsivány Egyes rendezője, Gareth Edwards nem csak a rajongóknak, hanem újságíróknak is mesélt készülő filmjéről.

Az idei Star Wars Celebration találkozó péntek esti pódiumbeszélgetése után épp a standok között kalauzolta a Lucasfilm sajtósa az újságírókat, amikor váratlanul csatlakozott hozzájuk a filmrendező. A sajtó munkatársai kapva kaptak az alkalmon, és tíz percen át faggatták Edwardsot, aki néhány új érdekességet meg is osztott velük, például a film egyik új helyszínéről, a Jedha bolygóról. A Slash Film felvétele a beszélgetésről:

Jedha, a Star Wars Mekkája

Már a pódiumbeszélgetésben elhangzott, hogy a filmben felbukkanó Jedha bolygó egy zarándokhely a Star Wars galaxisában. Elsőként erről kérdezték meg a rendezőt.

Edwards a bolygót Mekkához és Jeruzsálemhez hasonlította. A Jedha fontos spirituális helyszín mindazok számára, akik hisznek az Erő létezésében. „Olyan, mintha a Jedik spirituális otthona lenne” — mesélte a rendező. „Úgy érzem, ha valaki hisz a Jedikben és az Erőben, a Jedha egy olyan hely, ahová el kell látogatnia egyszer az életben.”

(fotó: csillagokhaboruja.hu)

A Jedha révén az Erő gondolata, amely kezdettől fogva fontos része a Star Wars univerzumának, úgy jelenhet meg a filmben, hogy egyetlen Jedi lovagot sem látunk a vásznon.

„Az ötlet onnan jött, hogy a mi filmünk egy olyan korban játszódik, amikor elvileg már nem léteznek Jedik. Tehát van egy Star Wars-filmünk, ami nem mesélhet az Erőről. George (Lucas) volt a mestere annak, hogy miközben a történet egy adott dologról szól, a háttérben millió mást, egy sokkal tágabb koncepciót is felfedezhetünk.”

„Úgy gondolkodtam, hogy ha mondjuk az Új remény Jézus története lenne, a háttérben léteznie kellene egy egész vallásnak is. Úgy éreztük, ha a Jedik ezer emberöltőn át egy spirituális hitrendszer vezetői voltak, akkor a Star Wars világában is kell lennie egy Mekkához vagy Jeruzsálemhez hasonló helynek.”

A rendező más párhuzamot is talál a világunkkal.

„Nagyon mainak tűnik az a szituáció, hogy a Birodalom a maga céljából rátelepszik egy olyan helyre, amely spirituális szempontból nagy jelentőséggel bír a Star Wars világában, illetve hogy ennek környezetében kifejlődik egy ellenállás, amely megpróbál harcolni ez ellen. A szereplőink útja a Jedhara vezet, és egy kicsit ők is belekeverednek mindebbe” — árulta el a rendező.

Bizonyára sokaknak feltűnik, és nyilvánvalóan nem véletlen a Jedha és a Jedi szó hasonlósága. A bolygó szerepeltetése a jelek szerint egy tágabb koncepció része. Edwards utalt rá, hogy a Jedha háttértörténete a Star Wars-kánon miatt fontos, és a Lucasfilm kérésére került be a filmbe. Vagyis nyugodtan számíthatunk rá, hogy a Zsivány Egyes után is fogunk még hallani a Star Wars-galaxis Mekkájáról.

Forgatás 360 fokban

„Jordániába mentünk forgatni” — meséli Edwards a Jedha jeleneteiről. Talán az sem véletlen, hogy a forgatáshoz bibliai tájakat választottak.

Ám ennél is izgalmasabb az a módszer, amivel a stúdióban dolgoztak.

„A Pinewood stúdióban egy 360 fokos díszletet építettünk, vagyis nézhettünk bármerre. Egy díszletben általában megmondják a statisztáknak, »ha elindul a felvétel, indulj el ebben az irányban, és ha véget ér, állj meg!« Ezzel szemben mi azt mondtuk, »te a következő egy órában főzőcskézz,« vagy »dolgozz ezen a járművön.« A stábtagok is jelmezbe bújtak, így ha feléjük fordult a kamera, akkor sem lógott be semmi idegen a képbe. Megpróbáltuk elérni, hogy minden spontán legyen. A színészek szabad kezet kaptak, oda mentek, ahová akartak, azt csináltak, amit jónak láttak. Rengeteg szabadságot adtunk, és lett az egésznek egy organikus hangulata, ami más, mint amit általában a Star Warshoz társítunk. Nagyon izgalmasnak tűnt. Rajongóként kedvem támadt volna bejárni ezeket a helyeket.”

Ennek hallatán az újságírókat az érdekelte, hogy mindvégig ilyen módon forgatták-e a filmet, vagy ez a kísérlet csak erre a helyszínre korlátozódott.

„Megpróbáltunk mindent így forgatni, de a realitás az, hogy ez nem lehetséges” — árulta el Edwards. „Egyszerre alkalmaztuk ezt a technikát, ami realizmusra törekszik, és használtuk a klasszikus, eredeti trilógiára jellemző stílust is, ami tervezettebb, mondhatni birodalmi jellegű. Kezdetben úgy gondoltuk, hogy a lázadók esetében használjuk ezt a módszert, a Birodalom esetében pedig a másikat, de idővel elkezdtük variálni a kettőt, és az sokkal jobbnak tűnt. Tetszett, ahogy a film oda-vissza vált a klasszikus — a Star Wars nyelvezetének vélt — és a kissé dokumentaristább stílus között. Nem volt zavaró.”

Más rendezők más bolygókon

Edwards egy kissé szentimentális, de számomra annál szimpatikusabb gondolatot is megosztott az újságírókkal.
Mint mesélte, a forgatás alatt úgy tekintett a Star Warsra, mint egy valós történelmi eseményre, amelyről különböző rendezők különböző filmeket készítenek. Arra gondolt, hogy amíg ő ezen a bolygón forgat a stábjával, George Lucas a Tatuinon forgatja a saját filmjét, megint más rendezők pedig más bolygókon forgatnak a saját forgatóstábjukkal.

„Az ő filmjeiket még egy ideig nem fogjuk látni, de mindenki a maga filmjét készíti, a maga nyelvezetével, a maga stílusában” — mesélte a rendező, aki ezt a gondolatot arra használta, hogy bátran nyúljon más eszközökhöz, mint a korábbi Star Wars-filmek.

„Vannak olyan történelmi események, mint például a II. világháború, amelyekről teljesen különböző filmek készültek, mint a Casablanca vagy a Ryan közlegény megmentése. Miért ne történhetne meg ugyanez a Star Warsszal? Szóval úgy éreztem, különösen mert nem vagyunk a saga része, fel vagyunk rá jogosítva, hogy egy kicsit mást próbáljunk csinálni.”

Kicsit meg kell halni

„Imádtam a Jedhát, de van bennem csalódottság” — mesélte el Edwards. „Hiába a sok részlet, hiába néz ki annyira jól, kicsit meg kell halnom, mivel nem kerülhet be minden a filmbe. Nem férne el a történetben. A film ugyanis nem erről szól. Az ember ilyenkor a bőség zavarával küzd. Mindig mindent szeretnénk felhasználni, de ha megnézzük az eredeti filmeket, rájövünk, hogy »várjunk csak, az a karakter, amelyiknek a játékfigurájával régen annyit játszottam, valójában csak egyetlen jelenetben látható!«”

„A világ egyik legfurcsább dolga, ha az embert azért fizetik, hogy néha elővegye A Birodalom visszavágot” — mesélte nevetve Edwards. „Egyszer droidokról beszélgettünk... Valaki előkapta a laptopját, és elkezdett keresni egy jelenetet. Versenyeztünk, hogy ki találja meg leghamarabb. Amikor meglett a keresett rész, azt mondtuk, »Egy pillanat! Ez a szereplő csak egyetlen snittben szerepel?! Pedig gyerekként imádtam ezt a játékfigurát.« Pontosan ez ebben a világban a gyönyörű, hogy ennyire részletgazdag. Ezért tudott kinőni belőle ez a film is. Egy mellékes eseményről van szó, de lehet belőle egy új film, és ez az, ami izgalmassá teszi a Star Warst. Nagyon okos a Disney, mert ez a végtelenségig folytatható.”

Edwards azt sem bánná, ha húsz év múlva egy másik filmes a Zsivány Egyes egyik háttérszereplőjéről alkotna új történetet, majd Lucas poénkodására utalva hozzátette: „Én meg majd meglátogatom, és mondok neki olyanokat, amitől az infarktust kerülgeti.”

Feltették a kérdést, a dokumentarista megközelítés mellett űrcsaták vagy légi csaták lesznek-e a filmben? „Elképzelhető” — felelte Edwards mosolyogva.

Darth Vader

Immár biztos, hogy a Sith nagyúr feltűnik a filmben, de nagy kérdés, hogy mennyi időre. Ha keveset szerepel, a rajongók csalódottsága borítékolható, ha túl sokat, akkor ellpoja a showt a többi szereplő elől. Így hát a rendezőtől azt is megkérdezték: nehéz volt-e kitalálni, hogy mennyit használják Darth Vadert a filmben?

„Persze” — válaszolta Edwards „Darth Vadernek olyan vonzása van, hogy amint feltűnik a színen, magába szippant. Sokáig dolgoztunk azon, hogy megtaláljuk a helyes arányt.”

„Engem is az eredeti filmek iránti szeretet vonzott ehhez a filmhez, de már az elején tisztáztuk a Lucasfilmmel, hogy új dolgot szeretnénk csinálni. Itt nem egy karaoke számról van szó. Több kell a kikacsintásoknál és a rajongói vágyak kiszolgálásánál. Abból ugyanis nem születne jó film" — vallja Edwards.

„Karakterek kellenek, akikért aggódni lehet. Lehetőségünk van olyan új szereplőket és eseményeket teremteni, amelyek menet közben érdekessé válnak. Mindenki azért ül be a filmre, hogy viszontlássa mindazt, amit a Star Warsban szeretett, de reményeink szerint beszippantja őket a film, és elkezdenek érdekessé válni az új szereplők. Ha pedig már benne vagyunk, akkor felbukkanhatnak ismerős dolgok, és előjöhetnek a régi, kedves emlékek. Ám a filmnek a maga lábán kell megállnia. Ha ezek a filmek csak arról szólnának, hogy »hurrá, itt van a karakter, akit úgy kedvelsz!« és »ni csak, itt van még egy karakter, akit kedvelsz!« — ha ez minden, amit a film nyújtani tudna, akkor nem azt követjük, amit George tett egykor, aki olyan történeteket keresett, amelyek szóltak valamiről, amelyeknek volt mondandója, amit negyven év után is hordozunk magunkkal, ami megvan a fejünkben és még ma is hatással van ránk.”

***

Még nem tudhatom, mennyire lesz jó a Zsivány Egyes, de Gareth Edwards kifejezetten szimpatikus, értelmes rendezőnek tűnik.

A filmről minden további információt megtaláltok ide kattintva.